
Az asztma komoly globális egészségügyi probléma. Világszerte az emberiség szinte minden korosztálya megbetegedhet ebben a krónikus légzőszervi betegségben, amelyet ha nem kezelnek megfelelőképpen nagyban korlátozhatja a normális életvitelt, esetenként pedig végzetes kimenetelű is lehet.
Az asztma a légutak nyálkahártyájának krónikus gyulladásos elváltozása. A krónikus gyulladásban levő légutak hiperaktivvá válnak és elzáródás, dugulás keletkezik bennük, ami megnehezíti a levegő áramlását (bronchoobstrukció, hörgődugulás nyálkás elzáródással és erőteljes gyulladással). Mindez elsősorban akkor jelentkezik, amikor különféle rizikófaktorok, allergének hatásának van kitéve a szervezet (mint például a poratkák, állatszőr, svábbogarak, egyes növények virágpora, penész, munkahelyi irritálók, párolgó anyagok, cigarettafüst, vírusos fertőzések, túlzott fizikai erőfeszítés, erős érzelmi hatások, irritáló vegyi anyagok, egyes gyógyszerek, mint az aszpirin és a bétablokkolók).
Asztmás rohamok (vagy az állapot romlása) időnként jelentkeznek, de a légutak nyálkahártyájának gyulladása állandó jellegű.
Az asztma diagnózisát gyakran az alaptünetekből, illetve az előzmények révén állítják fel. A következő jelzések, tünetek esetén felmerül az asztma gyanúja:
A tüdő működésének vizsgálatakor lehetőség nyílik a levegő áramlási nehézségeinek, reverzibilitásának és variabilitásának felbecslésére és az asztma diagnózisának felállítására.
A spirometria, vagy légzésfunkciós vizsgálat a levegő áramlási nehézségeinek és reverzibilitásának megállapítására szolgáló módszer, az asztma diagnózisának megállapításakor.
A kilégzési csúcsáramlásmérés, vagy PEF (peak expiratory flow) ugyancsak jelentős lehet az asztma diagnózisának felállításánál és figyelemmel kíséréséhez.
Egyéb diagnosztikai tesztek:
Az asztma osztályozása:
Az asztma gyógyításának célja a klinikai megnyilvánulások kontrolljának elérése és fenntartása hosszabb időtartamra. Ha az asztma felügyeletét, kontrollját sikerül elérni, akkor a betegek meg tudják előzni a rohamok többségét és elkerülhetik a kellemetlen tüneteket úgy napközben, mint éjjel és fizikailag is aktívak tudnak maradni. A napi tünetek megjelenésének gyakorisága, az akadályozott aktivitás, éjszakai tünetek jelentkezése, a tüdő működésében fellépő tünetek kezelésére szedett gyógyszerek szükségessége szerint az asztma lehet kontrollált, részben kontrollált és kontrollálatlan fázisban.
Az asztma kontrolláláshoz szükséges:
Az asztma kontrolljának elérését célzó gyógyítás:
Minden betegnek az asztma mértékének megítélése alapján kell terápiát alkalmazni, majd csökkenteni a terápiát, amint kontrollált fázisba került a betegség, illetve növelni a terápia intenzitását amennyiben rosszabbodik a beteg állapota.
A gyógyítás minden lépésében a légzést megkönnyítő gyógyszerek (rövid hatóidejű béta 2 agonisták, antikolinerg) alkalmazását kell eszközölni a tünetek elhárítására. Emellett a legtöbb betegnek szüksége van egy, vagy több olyan gyógyszerre, amely kontroll alatt tartja az asztmát. Az inhalációs kortikoszteroidok a leghatásosabb gyógyszerek, amelyek rendelkezésre állnak erre a célra. Alkalmazható még hosszú hatásidejű béta 2 agonista, anti-leukotriene, lassú hatásidejű teofillin, nátrium- kromoglikát, nedokromil, és immunomodulátorok.
Sok betegnél nyálkahártya-gyulladás (Rhinitis) is jelen van az asztma mellett, ami erősíti a tüneteket. Az orrmelléküregek heveny és idült gyulladása (Sinusitis) is súlyosbíthatja az asztmás tüneteket és gyógyítani kell. Felnőtteknél orrpolip is jelen lehet az asztma mellett orrnyálkahártya-gyulladással és sokszor aszpirin-szenzitivitás is fennáll.